Az elmúlt év is eltelt kinek így kinek úgy, de egy biztos hogy a kezünkben tartott sok gyönyörű hal minden fáradozást és minden mosolyt megért!
Ezen csodálatos érzést csak azok tudják igazán átélni akik szível és lélekkel azon vannak hogy ezek a " jószágok " a legkíméletesebb módon legyenek a parton kezelve, és én hiszem és titkon remélem hogy ezzel a gondolattal nem vagyok egyedül.
Engedjétek meg hogy a tavalyi év utolsó Big Boilie közös pecánkról az én szemszögemböl tekintve egy kis beszámolót tartsak:
Hosszú és sok időpont egyeztetés után végre megszületett a közös pecánk ideje Pintér Zsolt barátunkkal és máris az M7 autópályán találtunk magunkat indulásra készen. Az uticél ezúttal a Bajánsenyei horgásztó volt! Mondanom sem kell hogy a rendkívüli szép időn kívül, csak az adrenalin volt nagyobb bennünk, várva hogy elteljen az a hosszú utazás és odaérjünk a csodálatos vízpartra.

Számomra ismeretlen de annál fantasztikusabb Bajánsenyei tározóra érkeztünk meg, ahol is gyors kipakolás és víz feltérképezés után elhelyezésre kerültek a végszerelékek. Arra törekedtünk hogy koncentrált kis etetés és finom vég szerelékek legyenek bevetve. A stratégia amit felállítottunk egyértelmű volt! Kevés, de minél nagyobb halat fogni. A tavon tökéletes haltalanság uralkodott, szinte minden horgász aki már kint voltak napok óta, gyenge fogásokról számolt be.
Szeptember végén fontos volt hogy a lehűlő vízben is kipróbálásra kerüljön az új Big Boilie- Chili Jalapeno bojli, ami egész évben sok szép halat hozott a tesztelések során. Volt hogy 48 óra alatt 310 kg halat fogtam vele, ahol a legkisebb hal is 7 kg volt. És mindez egy olyan vízen, ahol a tógazda szerint soha nem horgásztak bojlival. Fűszeres jellege, illata mágnesként vonza a halakat. Ez a csali egész évben több mint 50 vízen volt sikeresen próbálva, így bizakodva tekintettem előre az év végi pecánkra .

Rendkívüli szép, napos időnk volt szinte már megtévesztően jó idő. Zsolti barátom tanácsára a túl part fás, bokros területére esett a választásunk a csalik elhelyezését tekintve. Így minden készen állt arra hogy a félénk és tapasztalt nagy halakat be tudjuk cserkészni.
Míg vártuk a halakat addig sok szép beszámolót hallgatunk Öcsémmel, amit Zsolti osztott meg velünk a korábbi itt töltött túráit tekintve. Megosztotta velünk tapasztalatait és tippeket hogy mikre kell figyelnünk ezen a vízen. Sok mindent megéltem már testvéremmel együtt az évek során, hiszen verseny horgászatainkon volt szerencsénk sok szép vízre eljutni a Balatontól a Háziréti víztározóig, de amit itt tapasztaltunk az egy teljesen más gondolkodás mód és stratégia mint amihez szoktunk.
A vizet körül vevő erdősav, az akadok, a vízmélység a víz tisztasága mind mind meglepetés volt, sok kihívással. Ez nem egy túltelepített kockató ahol mázsa számra lehet fogni a pontyokat. Minden kapásért megkell dolgozni és kapás esetén is az akadók miatt kétesélyes a végkimenetel.
Azt tudtuk hogy kevés időnk van a horgászatra mindössze 48 óra és azt is hogy itt napközben kevés az esély halat fogni, viszont gondolkodni igen! Azért említem ezt mert a tavon volt pár Szlovák és Német horgász akik az elmondásuk alapján csak pár 7-8 kg súlyú halakat fogtak ki. Ez a hír nem volt valami biztató de Zsolt csak mosolygottt rajta mondván " majd mi, kicsit ügyesebben, kicsit okosabban csináljuk "!
Az itt horgászok hatalmas terület etetéseket végeznek, akár naponta töbször is. Mi ezzel ellentétben csak pár marékkal szórtunk botonként, magas beltartalmú új generációs Big boilie Baits  bojlikból. Nem volt célunk a kisebb pontyok bevonzása. Ez a módszer merőben külömbözött az itt horgászokétól.
Napközben tényleg csendesek voltak a kapás jelzők de tudtuk hogy a behordott végszerelékeink jó helyen és megfelelően felkínálva vannak a vízben, ezért csak türelmesen vártunk. Én a Chilli Jalapeno bojlit kombináltam egy ananászos Visual Floatingal, míg Zsolti 1 szem Force One 24mm-es sűlyedőt használt.

                                                                                                                                            Visual Floating működés közben

Az első hal természetesen Zsolti barátomnak jött. Gyorsan csónakba ugortunk és laza zsinórral a kb 300 m távolságba levő halhoz igyekeztünk. Kb 15-20 m az általunk vélt hal előtt és az előtét zsinór beérkezése után, indulhatott a fárasztás, ahol már fel tudtuk venni a kontaktus a hallal. Legalábbis úgy gondoltuk, mert sok akadón keresztül sikerült csak a szabad vízterület felé irányítani a halat. 20 perc fárasztás után megmeríthettem Zsolti halat ami akkor már látható volt hogy óriás pocakos tőponty. A kíméletes pontymatracra feketés után jöhetett is a mérlegelés. Bizakodásra adott okot, hogy a csónakban lévő pontymatrac füle azonnal el is szakadt mielőtt még felemeltük volna. A mérleg 26.14 kg mutatott, Zsolti és a mi legnagyobb örömünkre. Ezúton szeretném kihangsúlyozni hogy ha lehetőségünk van csónakos horgászatra akkor kérek mindenkit hogy ne fukarkodjunk a csónakba is berakni egy matracot a hal számára, mert csúnya és kíméletlen, ha a halat a merítőben összetekerve a csónak mellett vonszoljuk ki! A mérlegelés után jöhetett a fotózás és a közös fürdőzés a csodálatos és hatalmas tőpontyal!

Az éjszaka folyamán Zsoltinak ismét kapása volt, egyedül ment rá csónakkal a halra majd hamarosan 10 kiló körüli pontyot meríthetett. Meg kell jegyeznem az általunk használt DG alkonykapcsolós dőlőbóják fantasztikusanteljesítettek! 300 m távolságról úgy világítottak mintha 50m re lettek volna. Amikor kisétáltunk a gátra, ami kb 1 km volt még kívállóan láttuk a fényüket.

Éjel 2 körül megérkezett nekem is az első hal. Folyamatosan és rendkívűl gyorsan kezdte az orsóról lehúzni a zsinort. Azonnal rámentünk csónakkal a halra, majd egy kemény fárasztás vette kezdetét. A hal 20 perc után is újra kitört. A lámpa fényében egy csodálatos amúrt pillantottunk meg. Következett a horgászat egyik legszebb pillanatai. Merítés, mérlegelés, gyors fotózás és a hal szabadonengedése. Az Force One bojlinak, ananászos Visual Floatingnakaz amúrok sem tudnak ellenálni. A tesztelések alatt is rengeteg torpedót fogtunk egész évben vele.

Másnap egy erőteljes húzós kapásom érkezett és mondanom sem kell hogy izgatottan ugortunk ismét a csónakba. Figyelve, hogy olyan eljárás módban mint az előzőekben közelítsük meg a halamat, mi a lerakott szerelékhez képest kb 20 m víz alatti akadókon keresztül vágtatva menekülőre fogta. Miután az előtét zsinórom kiszabadításra került, elindúlt a kb 25 perces fárasztás.
Amikor megpillantattuk a halat tudtuk hogy nem lesz 20+ , de annál fantasztikusabb mert különleges, ritka szép mintázata volt.
A partra érve lett nagyobb a boldogságunk mert a hal súlyán kívül ami 16.47 kg volt, csak a színe volt fantasztikusabb ! Spanyol pikkelyes gyönyörű tükör ponty, arany színben pompázó, apró csillámló pikkelyekkel tarkítva az oldalán.

Elmondhatatlan volt az az érzés ami átfutott rajtam mert a ritka pikkely mintázata magával ragadott minket, volt is utána miről beszélgetnünk a fiukkal még pár órát. Nagyobb pontyot már fogtam sokat, de szebbet nem. Másnap reggel elérkezett az idő a túránk befejezésére. Emlékezetes szép peca volt, mindenkinek hasonló horgászatot kívánok!

Guti Zsolt- Big Boilie Guti Team.

Pintér Zsolt Előző túráin fogott Bajánsenyei halai: